Minden versenyen a győzelmet tűzöm ki célul, más felfogással eszembe sem jutna elindulni, tehát az alábbi pár sor ennek szellemében íródott.
Nevezhetjük ezt győztes mentalitásnak, önbizalomnak vagy sikerorientáltságnak, ám mindez mit sem ér, ha az ember nem tesz meg ténylegesen is mindent a sikerért, minden apró részletre kiterjedően. Jómagam egészen a kóstolás pillanatáig úgy éreztem, hogy minden tőlem telhetőt megtettem annak érdekében, hogy a lehető legjobb levet produkáljam, azonban akadt pár tényező, amivel nem számoltam és ezek bizony a lé ízlelésekor a felszínre kerültek.
A halfőző mesterek mindig és egyöntetűen a kiváló minőségű alapanyagok megkerülhetetlenségét hangsúlyozzák. Ez alapvetés, vitán felül áll. Véleményen szerint ezen belül maga a hal és az őrölt fűszerpaprika minősége kulcsfontosságú szereppel bír. Mondhatni elsők az egyenlők között, hiszen e két alapanyag határolja be a halászlé minőségi plafonját.
Könnyelműségem okán nem számoltam azzal, hogy az egyesületi vízből kifogott pontyjaim testzsírja a nyári meleg korai beköszöntével már érezhető mértékben lecsökkent. Ez indította a dominót, aminek köszönhetően a fűszerpaprika kissé ledominálta a levet, annak ellenére, hogy ezen igyekeztem korrigálni. Gyakorlott halfőzők tudják, hogy ez hová vezet. Ha már kompenzálni kell, ha már el kell tolni az arányokat, az mind árnyalja a minőséget. Talán ahogy a bajai verseny előtt, úgy ezúttal sem ártott volna egy főpróbát tartani, ahol kibukott volna ez a probléma.
Ami a 30 fős mezőny tudását és felkészültségét illeti, le a kalappal minden díjazott előtt. A térségben számos kiváló halfőző van, akik képesek kimaxolni az alapanyagok adta határokat, ezért úgy gondolom, hogy egy gyengébben "muzsikáló" alapanyag használatával a dobogó legalsó fokát elérni szép eredmény. A győzelemhez viszont tényleg kellenek ezek az apró nüanszok is. A lényeg, hogy egy leckével ismét előrébb vagyok.
